Végszó

Nagyon el vagyok késve ezzel a bejegyzéssel, és így sem fogom bő lére ereszteni. Március 11-én épségben hazaértem, bár volt némi bonyodalom az átszállások körül, de visszatekintve sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Még aznap, mikor beértem Pestre ébren voltam, rohangáltam és találkoztam a jó néppel. (:
Összességében boldog voltam, hogy újra otthon lehetek, de egy jó nagy darabot otthagytam magamból Ausztráliában. A képeket nézegetve... hiányzik. Hiányzik Zee a maga csodálatos tinédzser valójában, Márti, akivel sikerült valamennyit bepótolnunk végre abból a sok évből, amikor nem tudtunk talákozni. Mirek és Matyi, akiket bár keveset láttam de Mirus poénjai nélkül nem lett volna az igazi, és Matyi... az én drága, legidősebb unokatesóm. Millió csók Magyarországról! :)

ps.: Később töltök fel képeket az utolsó kirándulásról!