Beszámoló

Először is kezdem azzal, hogy február 14-én leléptünk családostul megtekinteni egy művésztelepet, amitől én totál önkívületi mámorba estem, vagy hasonló, mert nagyon hangulatos hely kiállítótermekkel, privát kis házakkal, sétálókertekkel, mindennel. Itten van ni:










Aztán múlt hét csütörtökön pedig én, egyedül léptem le megnézni Rippon Lea-t, ami egy tündéri viktoriánus kúria Melbourne egyik külvárosában gyönyörű kerttel, kilátóval, tóval, rózsáskerttel, almásligettel... és még sorolhatnám. Totál belezúgtam abba a helybe is, úgyhogy kell egy olyan. Nincs vita. :)
















És most szombaton pedig leléptünk Phillip Island-re strandolni egyet:












Később néztünk kis pingvinek vándorlását, mer'hogy ők meg lelkesen igyekeztek ki a vizből az éjjel beálltával, visszatérni a fészkükhöz, és tök arik voltak, mikor kepesztettek ki a vizből (alig voltak nagyobbak az alkaromnál, vagy még akkorák se), de ahogy meglátták a sirályokat, uccu vissza az óceánba, de végül is ilyen csoportokba tömörülve lenyomták az ellent, és feltotyogtak a fészkeikhez. Nagyon élveztük Zosival, csak sajna nem lehetett fotózni, mert a vaku megijesztette volna őket... szeginek.

No, kissé szűkösre sikerült a beszámoló, de a lényeg, hogy jól vagyok, remélem mindenki más is, három héten belül menek haza, meg különben is, a képek beszélnek helyettem. :D

Ó, és van itt még valami Neki:

Melbourne

Óháhá! Megint itt vagyok kedves mindenki...

Most beszámolok arról, hogy milyen lelkesen vetettem bele magam a citybe egyedül múlt hét, vagy azelőtt kedden, már nem is emlékszem. Mondanom sem kell, alig vártam. Nem messze Mártiéktól van egy menő bevásárlóközpont, akörül felpattantam a buszra, megvettem a jegyet és már irány is a város... röpke fél óra alatt kb be is értünk. Előbb szálltam le a buszról, mint eleinte terveztem, mer'hogy úgy volt kedvem, és így közelebb is kerültem az első dologhoz, amit meg akartam nézni.
Ez a Royal Exhibition Building. Sajnos bemenni most nem lehet, mert felújítanak vagymi (hogyPontMostKell...), de jól körüljártam, le is fotóztam lelkesen. Mögötte van a Melbourne Museum és körülöttük van egy szép park, és azt is jól bejártam. Egyébként Melbourne-re nagyon jellemző, hogy hajlamosak tojni az összképre, és egy 19. századi épület mellé beemelnek egy 21. századi üvegpalotát, és ugyanezt kicsiben is. De hát annyi baj legyen. A Melbourne museumba gondoltam bemegyek, de nem volt olyan kiállításuk, ami érdekelt volna, úgyhogy hagytam.
Ezzel egyébként majdnem elment a délelőttöm, akkorák a távolságok, sokat kell sétálni. A következő állomás a Royal Botanic Garden volt, amit nem kevés gyaloglás után el is értem (át kellett menni a fél cityn, át a folyón, le a parkok mellett...). Nagyon szép volt ott is, nézegettem és fotóztam lelkesen, ahogy azt kell. Bár addigra már nem voltam benne biztos, hogy a lábaim vissza tudnak majd vinni a buszmegállóig. De hát mit nekem egy kis fájdalom! Végigjártam majdnem az egész kertet, láttam rengeteg színes növényt, virágot, pálmákat, fákat, esőerdőt, tavat, stb. Visszafelé pedig úgy jöttem, hogy elmenjek a National Gallery mellett, és milyen jól tettem, merthogy inygenes ACDC kiállítás volt éppen. Nanáhogy abban a pillanatban kanyarodtam befelé. Nagyon király volt, ott pihentem kicsit, hallgattam menő rock zenét, összehaverkodtam egy ősrokkerrel, és fotóztam megint. Nagyjából ezzel zárult az a napom, később visszamentem a buszra, majd haza, és kábé beestem az ágyba.

És most néhány kép, szokásomhoz híven.

Royal Exhibition Building és a Melbourne Museum:






Royal Botanic Garden:







AC DC Free exhibition:







Melbourne:

Melbourne

Hola!

Hahaaa, a múlt vasárnapról szeretnék ejteni néhány szót, amikoris Mártival kettesben becsellengtünk a citybe, hogy hallgassunk egy kis jazzt a szabadban, aztán a Federation square-nél (fő tér oszt jóvan) kávézzunk Márti egyik növendékével Amyvel, majdpedig bejárjuk az Állami könyvtárat, és tovább...

Na szóval. Tervünk szerint megérkeztünk a jazz trió által birtokolt zöld füves területre, ahol lábunkat lelkesen a ritmusra járatva hallgattuk a zenét. Jobban mondva hallgattuk, amit hallottunk belőle, mert csak a dob és a billentyűk szóltak tisztán, minden más csak börömböm... hogy mindenkit jól lehessen hallani, be kellett települnünk a hangyák közé a fűbe. Ja, merthogy itt olyan lazák, hogy a réten összegyűlnek zenélni, a nagyérdemű meg beletelepszik a fűbe piknikelni. Egyébként a dobosnak irtó menő napszemüvege volt. Naon klafa! :)
Miután túltettük magunkat ezen az eseményen, felkerekedtünk és betámadtuk a főteret, ahol kis keresgélés után összefutottunk Amyvel, aki bűbájos ázsiai csajszi, nagyon aranyos, kedves, és a legtöbb ausztrállal ellentétben tisztelettudó ifjú hölgy. Miközben kávéztunk, a mellettünk lévő kis téren egy laza együttes tolta a rockszerű zenét némi ska beütéssel, azt mondanám. Szóval meghatározhatatlan de jó stílusú zene szólt aláfestésnek. (Róluk van kép alul.)
Ettünk a kávéhoz gofrit, meg még valami csokifinom dolgot, aztán kerekedtünk is tovább a könyvtár felé, aminek én nagyon örültem, mer'hogy akkor most kultúra és régi épület. A könyvtár totál free, bár kölcsönözni nem lehet, szimplán csak beülsz, olvasol...mondjuk a régi olvasóteremben (kép alul). Meg persze rögtön két/három ingyenes kiállítás vonja magára a figyelmet, amit szabadon meg lehet megtekinteni, és persze mi meg is tekintettük rögvest. Legalábbis kettőt. Egyik volt ami régi könyveket mutatott. Volt ott egy tündéri kis tárca, amiben mini lexikonok voltak, hát az nagyon tetszett mindenkinek. A másik kiállitás azt hiszem állandó, mert ott mindenféle portrék, fesmények vannak, amik Victoria állammal, vagy Melbourne-nel kapcsolatosak.
Miután a könyvtárat kivégeztük, Amytől könnyes búcsút vettünk a Melbourne centralnál, ahol egy jó nagy óra mutatja a pontos időt és néha rázendít egy kis zenére is.
Mártival mi később elkezdtünk visszasétálni az autóhoz, útközben ettünk szusit, még körülnézegettünk és egy újabb ingyenes, filmtörténeti kiállítás jött szembe. Mondom ilyen nincs is, pedig de. Nagyon klafán volt összerakva, a kezdetektől napjainkig rengetegminden ki volt állítva, hanganyagok, felvételek, gépek, képek, sztorik, történelem, filmkellékek (pl.: Angol beteg, Moulin Rouge, Mad Max, LordOfTheRings...), szóval oda meg vissza, stílusosan. Mi meg jól kigyönyörködtük magunk, majd dolgunk végeztével beültünk egy söröző/pub/kultúrhely -re, ahol a Spoonfull nevű banda játszott éppen, lelkesen. Megittunk egy pohár sört, hallgattuk a zenét még, s miután már tényleg hulla fáradtak voltunk, hazamentünk.
Szóval, nagyon nagy élmény volt a múlt vasárnap. Legközelebb majd a tegnap/keddről fogok írni, mert akkor meg egyedül estem neki a városnak... de addig is, a vasárnapi képek:

Jazz a szabadban:





a banda:



State library:







Filmtörténeti kiállitás:









És ilyen madarak "legelnek" a kertben:

10 days Holiday ~ Part 3

Kedves mindenki!

Ez, a harmadik része a beszámolómnak már sokkal inkább csak összefoglaló jelleggel születik. Akinek van kedve, a térképen kövesse nyomon az utazásunkat.
Szóval miután a Gold Coastot kivégeztük, még másnap reggel mászkáltunk ott egy kicsit, s utána elindultunk vissza, lefelé. Melbourne-ig még (ha jól emlékszem) három helyen álltunk meg aludni, Nambucca Heads, Kiama és Merimbula és persze út közben csobbanni a tenge...óceánban. Nagyon kellemes szállásunk volt mindenhol, főleg az utolsó helyünkön Merimbulában, ahol még egy külön kis akváriumot is megnéztünk az ott élő tengeri állatokról (Zee mindet lefotózta persze...lol). Merimbula előtt Kiamaban voltunk, Wollongong alatt, ahol gyönyörű a tenger és a színei is csodálatosak.
Még mielőtt Melbourne-be értünk, megálltunk egy helyen, azt hiszem a Lakes Entrance-nél és ott vizibicikliztünk egy jó nagyot.
De ezenkívül a vissza út amolyan levezetés féle volt, szinte végig tengerpart mellett jöttünk... valahol útközben még megálltunk (ja, sokszor megálltunk, de ez emlékezetes) egy helyen, ami körülbelül annyi volt, hogy autópályaAutópályaAutópálya - Bolt - AutópályaAutópálya... Szóval mi a boltnál megálltunk, ettünk fagyit, és volt tot egy papagáj (azt láthatjátok a képen, amolyan szivárványos féle), aki ötször körberepülte nekünk a teret, hogy produkálja magát, és még valamit beszélt is talán. De ezenkívül volt ott a falon egyfajta pénzgyűjtemény, ahol felleltem a magyar ötezrest is! Háhá! Dekirály. :)
Egyébként a tengerpart szinte mindenhol homokos, fehér, gyönyörű és forró. Kivéve a lenti képeken... :)

De nem is húzom tovább az időt, beszéljenek helyettem a képek:

10 days Holiday ~ Part 2

Kedves mindenki! (A bejegyzés alján vannak új fotók)

Azt hiszem valahol ott hagytam abba, hogy a Surfers Paradise-on vagyunk, a Palm Beachen, megnéztük az Avatart, aztán későn lefeküdtünk aludni és másnap eljött az a nap, amikor Szí és Zee felkerekedtek, hogy Mártit pihenni hagyva belevessék magukat a Warner Brothers MovieWorld csodáiba! Szóval csak én és Zee, Márti pedig strandolt, pihent míg mi...
Szóval már nyitáskor ott voltunk, be is mentünk rögvest. Mit is mondhatnék? Oda meg visszavagyok az élményeimért. Rögvest balra megpillantottuk a Batman szekciót, velünk szemben a szükőkút és a Main street volt, kicsit odébb a Superman escape (olyav hullámvasút, hogy beleszédültem csak a látványba). Mi elhatároztuk, hogy előbb körülnézünk, aztán mindent kipróbálunk, amihez csak kedvünk szottyan. És mint később kiderült, jól is tettük, mert akkor még alig voltak emberek. Végigsétáltunk a főutcán, meglestük milyen bolt hol van (persze a Harry Potter bolt zárva volt, hogy szakadna rájuk az ég, de végülis nem akartam onnan semmit...asszem). A főutca végén balra kanyarodtunk, ahol a varázslatod vadnyugat várt minket. No, ha már ott voltunk, felültünk a legvizesebb kis hullámvasútszerűségvalamire azzonnyombann. Gondolom nem kell mondanom, hogy csurom vizesek lettünk, de talán még jól is esett, mert akkor már a 35 fokot verte alulról a hőmérséklet. Ott csináltunk sok felvételt egyébként, mert mi ugye szeretünk western hősök lenni, vagy mifene.
Eztán elbandukoltunk, hogy felkeressük a Hollywood Stunt Dirver Showt (majdnem végig sikerült filmezni), amit én nagyon, Zee pedig nagyon-nagyon-nagyon élvezett. Szerencsére nagyon jó helyünk volt, úgyhogy mindent beláttunk szépen. Tomi biztosan odalenne ezért a dologért, mert nagyon jól megcsinálták, üldözéssel, driftelássel, robbanással, mindennel.
Eztán próbálkoztunk a sorban állással több helyen, de mindenhol olyan sokan voltak, hogy inkább otthagytuk őket, és megnéztük, hogyan küzd meg Batman a gothami csőcselékkel, a Madárijesztővel...wahahaha. Király volt! :)
Nah, ezt követően már nagyobb szerencsénk volt a hullámvasutakkal is, először a Superman Escape-nél sikítottuk ki a tüdőnket, aztán a Leathal Weaponnél, aztán azt hiszem (valahogy így, a sorrend nem tuti), hogy kipróbáltuk a Batman szimulátort, amiben Zee még kiskorában egyszer volt, és halálra sikította magát, úgy félt. De most nem. Mert most már nagylány. Egyébként Bruce Wayne könyvtára csudaszép, nekem is kell egy olyan.
Miután mi is megmentettük Gothamet a pusztulástól, felkerestük a Looney Toonokat, kalandoztunk velük mindenfelé, rakéta hullámokon, és megkerestük TapsiHapsit Ausztráliában, mert az a lökött nyúl lelépett a stúdióból.
Később akartunk még ScoobyDoo izére felülni, de technikai okok miatt nem működtek nagyon, és kihagytuk még a Batman Batwing kilövő valamijét, mert az se érdekelt minket olyan nagyon.
Később láttuk a teljes szereplői felvonulást Tweetytől kezdve, Austin Powersig, Batmanen át, a Justice League, Shrek, meg még Marilyn Monroe is felvonult előttünk.
A kaland végén vásároltunk pár szuvenyírt, aztán vigyorgó pofival leléptünk a parkból még épp zárás előtt.
A nap további részéről csak annyira emlékszem, hogy úgy vigyorgok, mint a vadalma. Meg Zee is. Hahaha. :D

No, most ennyire futotta, lesz még harmadik rész is a visszaútról. Ugye. :)


















--End of Part 2--

Folyt. köv. :)